top of page

Te is mosol fogat mindennap, ugye?

Szerző képe: RenArt
RenArt
2018. márc. 2.
3 perc olvasás

A minap beszélgettem egy ismerősömmel, akinek a házassága nincs a legnagyobb rendben. Sokat gondolkozom azon, hogy vajon miért van az, hogy valaki szemmel láthatóan nem érzi magát jól egy kapcsolatban, helyzetben, munkahelyen, mégis marad. Ez még nem is baj, de mindent változatlanul folytat. Na ez már baj.


Vajon mi kell ahhoz, hogy valaki elég bátor legyen, és változtasson azon, ami nem jó? Amiben nem boldog. Ahol érzi, hogy nem az, amit mindig is megálmodott magának.

Vég nélkül jönnek ilyenkor a kifogások: a pénz, a gyerek, a ház, a kutya, az autó, a hitel, a stb. ...

Mikor jön el az a pont, amikor valaki kettesben leül önmagával, és félretéve minden kifogását komolyan veszi önmagát, és lelke üzenetét?



Sokszor találkozom olyanokkal, akik nagyon félnek segítséget kérni. Valahogy még mindig az van a fejekben, hogy pszichológushoz járni, terápiás csoportba járni ciki.

Mert az már feltételezi azt, hogy valami gáz van. Hogy kevesebb lehetek a többinél, mert nekik nem kell ilyen helyre járni.

Olyan ez, mint régen a gyógytorna. Aki átélte ezt kiskorában, az bizony egészen biztosan úgy járt tesiórára, hogy milyen ciki, hogy nem a többiekkel tornázik. Vele biztosan baj van. Közben pedig milyen jó, hogy észrevették, hogy mondjuk ferde a gerince, és ezért speciális tornát kap, amitől szuper állapotba kerül majd. Mert innen is lehetne nézni. De valamiért inkább a katasztrófa felől fogjuk meg a dolgokat.

Meg a struccpolitika is legyőzi az embert. Ha nem látom, nincs is.


Ilyen a lélek. Nem látom, tehát biztosan nincs. Pedig van. És folyamatosan küldi a jeleket, üzeneteket, jelzéseket. Csak mivel nem látjuk, nem is figyelünk rá. Mindent kitalálunk. Azért van rossz kedvem: mert telihold van, mert esik a hó, mert süt a nap, mert, mert, mert...

De mi lenne, ha tudnám, hogy miért van rossz kedvem, hogy miért nem úgy sikerülnek a dolgaim, ahogy?

Hogy az az állandósult rossz kedv, az a homály, ami nem enged boldognak lenni, az mitől van? Hol van a gyökere? Mióta cipelem? Egyáltalán az enyém a probléma? Vagy csak átvettem valakitől, csak megtanultam?

Vajon ha a hátadra tennének három zsák krumplit, és cipelned kéne minden nap, nem akarnál megszabadulni tőle? Vajon nem letenni kéne őket inkább, mint újabbakat felvenni mellé?



Ha törődsz a testeddel, ha törődsz az egészségeddel, akkor miért nem törődsz a lelkeddel?

Te is mosol fogat mindennap, ugye? Most képzeld el, hogy kihagyod az egyik napot. Aztán kihagysz több napot is. Milyen lesz a fogad? Még valahogy elmegy. De ha már heteket kihagysz, romlani fognak a fogaid. Mondjuk már egy hónapja nem mosol fogat.

A környezeted látni fogja? Észreveszi vajon? Szerintem igen. De lehet, hogy Te nem. Téged nem is zavar. Akkor kezd majd zavarni, mikor már fáj. Vagy mondjuk lyukas lesz, és muszáj valamit kezdeni vele, mert már aludni sem tudsz.


Ilyen a lélek is. Ha nem törődsz vele nap mint nap, ha nem ápolod úgy, mint a fogaidat, akkor majd jelezni kezd. Először csak kisebb jelzéseket küld, később pedig a testeden keresztül üzen. Mert az már látható, fogható, érezhető.


Orvoshoz valahogy még elmegyünk. Sőt, ha jó az orvos, azonnal ajánljuk másnak is.

De a pszichológus, a terapeuta már nem ilyen. Nem akarjuk megtudni, hogy miért romlott el a lelkünk. Hogy hol a hiba. Nem merünk szembenézni vele.

Mert a szembenézésben el kéne engedni valamit. Valamit, ami addig a miénk volt még akkor is, ha rossz volt. Amiért annyit küzdöttünk. És ha most már nem is ér semennyit, akkor is ragaszkodunk hozzá. Cipeljük a zsákot, mert ha letennénk, nem lenne mit cipelni. Hirtelen szabadok lennénk. És a hirtelen szabadság ijesztő.


Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha bátran segítséget tudnánk kérni. Ha nem éreznénk azt, hogy ciki, hogy nem kevesebb az az ember, aki terápiás ülésre jár. Mert ő legalább tesz önmagáért. Tesz azért, hogy jobb legyen.


Ha úgy érzed, hogy baj van, kérj bátran segítséget! Tedd le a zsákokat. Ha nem megy, kérj meg rá egy szakembert, hogy segítsen Neked! És addig menj, és addig próbáld, amíg fel nem szabadítod önmagad!


Hidd el, megéri. A lélek szabadsága mindennél többet ér.



Hozzászólások


bottom of page